Lehet, hogy az emberiség soha nem hagyja el a Naprendszert
Évtizedek óta álmodunk arról, hogy egyszer eljutunk egy másik csillagrendszerbe. A valóság azonban sokkal nehezebb. A Voyager-szondák már eljutottak a csillagközi térbe, mégsem hagyták el a Naprendszert. A valódi határ ugyanis sokkal messzebb van, mint gondolnánk.
Az emberiség egyik legnagyobb álma, hogy egyszer elhagyja a Naprendszert. Más bolygókra jutnánk. Más csillagokat keresnénk fel. Talán egyszer még egy másik lakható világot is megtalálnánk.
A probléma az, hogy a világegyetem elképesztően nagy. És jelenlegi technológiánkkal még a saját kozmikus „kertünk” elhagyása is szinte felfoghatatlanul hosszú időt venne igénybe.
Már elértük a csillagközi teret – mégsem hagytuk el a Naprendszer
Elsőre furcsán hangzik. A NASA Voyager 1 szondája már 2012-ben átlépte a heliopauzát. Ezzel kijutott a Nap által létrehozott részecske- és mágneses buborékból.
A Voyager 2 pedig 2018-ban követte. Vagyis az emberiség már küldött eszközt a csillagközi térbe.
Csakhogy van egy fontos különbség. A csillagközi tér nem ugyanaz, mint a Naprendszeren kívüli tér.
A NASA szerint a Naprendszer határa a tudományos értelemben az Oort-felhő külső része után található. Ez pedig elképesztően messze van.
Az igazi akadály az Oort-felhő
Az Oort-felhő a Naprendszer egyik legtávolabbi régiója. A NASA becslése szerint a belső része nagyjából 2000–5000 csillagászati egységnél kezdődhet.
A külső széle pedig akár 100 000 csillagászati egységre is lehet a Naptól. Egy csillagászati egység a Föld és a Nap átlagos távolsága.
Ez körülbelül 150 millió kilométer. Már ebből is látszik, hogy elképesztő távolságokról beszélünk.
A Voyagernek még több ezer év kellene
A Voyager 1 jelenleg az egyik leggyorsabban távolodó ember alkotta űreszköz. Ennek ellenére a NASA szerint körülbelül 300 évre lenne szüksége ahhoz, hogy elérje az Oort-felhő belső részét.
A külső peremének elhagyása pedig akár 30 000 évig is eltarthat. Ez egészen megdöbbentő. A Voyager 1-et 1977-ben indították.
Az emberiség egyik legtávolabb jutott eszköze tehát évtizedek óta száguld kifelé, mégis csak a Naprendszer valódi határának közelében jár.
De mi van, ha egyszer sokkal gyorsabb űrhajót építünk?
Ez lenne a következő nagy kérdés. A jelenlegi űreszközöknél nagyságrendekkel gyorsabb járműre lenne szükség. A NASA Parker Solar Probe-ja például elképesztő sebességet ért el.
A Naphoz közeli pályáján körülbelül 430 ezer mérföld/órás, vagyis nagyjából 690 ezer kilométer/órás sebességgel haladt. Ez jelenleg az ember által készített leggyorsabb objektum rekordja.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy ilyen sebességgel már könnyedén eljutnánk egy másik csillaghoz. A kozmikus távolságok egyszerűen túl nagyok.
A fénysebesség jelenti a végső akadályt
A modern fizika szerint egy tömeggel rendelkező űrhajót nem tudunk egyszerűen fénysebességre gyorsítani.
A fény vákuumbeli sebessége körülbelül 300 ezer kilométer másodpercenként. Ez elképesztő tempó. Mégis óriási távolságokat jelent, ha csillagok között utazunk.
A fénysebesség elérése pedig jelenlegi tudásunk szerint nem megvalósítható egy emberes űrhajóval.
Nem csak a sebesség jelent problémát
A nagy sebesség újabb veszélyeket is létrehozna. A világűr ugyan szinte üres, de nem teljesen az. Apró részecskék, gáz és kozmikus por is található benne.
Egy nagyon gyors űrhajónál ezekkel az apró részecskékkel való ütközés is komoly problémát jelenthet. Minél nagyobb a sebesség, annál több energiával csapódik be ugyanaz a részecske.
Egy emberes csillagközi űrhajónak ezért nemcsak hatalmas teljesítményű hajtóműre lenne szüksége.
Rendkívül erős sugárzásvédelemre és ütközés elleni védelemre is szükség lenne. És még mindig ott van az ember A robotokkal sokkal könnyebb dolgunk van. Egy szonda kibírhat évtizedeket. Egy ember viszont nem.
Egy több évtizedes vagy akár több évszázados utazás során biztosítani kellene az élelmet, a vizet, az oxigént és a megfelelő sugárvédelmet. Meg kellene oldani az egészségügyi problémákat is.
Ráadásul ott van az öregedés kérdése. Ezért egy valódi csillagközi utazásnál valószínűleg teljesen új technológiákra lenne szükség.
Az univerzum tényleg ellenünk dolgozik?
A címben szereplő állítás jól hangzik, de a tudomány ennél árnyaltabb.
Nem arról van szó, hogy az univerzum megakadályozná az emberiséget a Naprendszer elhagyásában. A fizika jelenlegi törvényei egyszerűen rendkívül nehézzé teszik.
A gravitáció, a hatalmas távolságok, az energiaigény, a sugárzás és az utazás időtartama mind komoly akadály.
Ráadásul még a Voyager-szondák esetében is tízezres évekről beszélünk, ha a Naprendszer valódi határát nézzük.
Soha nem jutunk el más csillagokhoz?
Ezt ma senki sem tudja biztosan megmondani. A jelenlegi technológiával az emberes csillagközi utazás gyakorlatilag elérhetetlen.
A NASA is úgy fogalmaz, hogy az emberek csillagközi térbe küldése jelenleg inkább a tudományos-fantasztikus irodalom világába tartozik. Ugyanakkor a kutatók folyamatosan vizsgálják az új meghajtási lehetőségeket.
Ez fontos különbség. Nem tudjuk, hogy lehetetlen. Azt tudjuk, hogy jelenleg nem tudjuk megcsinálni.
Lehet, hogy száz év múlva teljesen másképp gondolkodunk majd az űrutazásról. De az is lehet, hogy az emberiség soha nem jut el egy másik csillagrendszerbe.
Egy biztos: a Naprendszer elhagyása sokkal nagyobb kihívás, mint ahogy a sci-fi filmek alapján gondolnánk.
