Schiffer András szerint az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalának módja éppen azt a politikai manipulációt idézi, amelynek felszámolása az aktanyilvánosság egyik legfontosabb célja lenne. A volt LMP-s politikus úgy látja, hogy a nevek közzététele önmagában nem jelent valódi szembenézést a kommunista múlttal. Szerinte a beszervezések körülményeit, az egyes emberek szerepét és az állambiztonsági rendszer működését is fel kellene tárni.
A vita különösen érdekes annak fényében, hogy az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát évtizedek óta követelik különböző politikai szereplők. Most, hogy az első dokumentumok hozzáférhetővé váltak, már nemcsak az a kérdés, kik szerepelnek az adatbázisokban, hanem az is, hogy milyen módon és milyen teljességgel ismerheti meg a társadalom a múltat.
Schiffer szerint nem így kellett volna megnyitni az aktákat
Schiffer András az ÖT Közelkép című műsorában arról beszélt, hogy a kormány által megvalósított aktanyilvánosság szerinte nem biztosít megfelelő történelmi és személyes kontextust. Úgy véli, a nyilvánosságra hozott adatokból sok esetben nem derül ki, hogy valakit milyen körülmények között szerveztek be, milyen nyomás alatt állt, valóban együttműködött-e, és ha igen, milyen tevékenységet végzett.
A jogász szerint komoly különbség van azok között, akiket zsarolással vagy megfélemlítéssel próbáltak együttműködésre kényszeríteni, azok között, akik önként vállalták a jelentéstételt, valamint az állambiztonsági apparátus hivatásos tisztjei és a pártállami vezetők között.
Ezeket a szerepeket nem lehet egyetlen névsorral vagy egyszerű címkékkel elintézni. Schiffer szerint a dokumentumoknak azt is meg kellene mutatniuk, hogyan működött a rendszer, kik irányították, és milyen következményekkel járt az érintettek tevékenysége.
A név még nem bizonyít mindent
Az aktanyilvánosság egyik legfontosabb kérdése, hogy mit jelent valójában egy név megjelenése az állambiztonsági nyilvántartásokban.
A most hozzáférhetővé tett adatbázisok különböző irattípusokat tartalmaznak: mágnesszalagokat, B-naplókat és 6-os kartonokat. Ezek azonban nem minden esetben bizonyítják önmagukban, hogy az adott személy ténylegesen jelentéseket készített vagy érdemi információkat adott át a szolgálatoknak.
A 6-os karton például fontos adatokat tartalmazhat a beszervezés körülményeiről, de a tényleges együttműködés részleteihez sokszor a munkadosszié és más dokumentumok vizsgálata szükséges. A nyilvántartásokban olyan emberek is szerepelhetnek, akik az állambiztonság látókörébe kerültek, de nem váltak aktív informátorokká.
Ezért különösen veszélyes lehet, ha a politikai közbeszéd egyetlen adat alapján mond ítéletet valakiről. A történelmi felelősséget nem lehet kizárólag egy karton vagy egy adatbázis-bejegyzés alapján megállapítani.
Régi politikai ígéretek, elmaradt lehetőségek
Schiffer András felidézte, hogy az LMP már a 2010-es évek elején kezdeményezte az állambiztonsági iratok szélesebb körű nyilvánosságát. Elmondása szerint a Fidesz korábban szintén ígéretet tett az akták rendezésére, de miután nem született megfelelő kormányzati törvényjavaslat, az LMP saját kezdeményezéssel állt elő.
A volt politikus visszautasította azt a felvetést is, hogy az akkori ellenzéki kezdeményezések a Fidesszel előre egyeztetett politikai akciók lettek volna. Szerinte a történtek éppen azt mutatják, hogy az aktanyilvánosság kérdése hosszú időn keresztül kellemetlen volt a mindenkori politikai hatalom számára.
A Telex történeti összefoglalója is rámutatott: a rendszerváltás óta több kormány alatt napirendre került az akták nyilvánossága, de a korábbi kezdeményezések nem vezettek teljes körű megoldáshoz.
Egy személyes történet a politikai lejáratásról
Schiffer a műsorban egy 2012-es történetet is felidézett. Állítása szerint az aktanyilvánosságról szóló parlamenti vita után egy, a nagybátyjára vonatkozó állambiztonsági karton jutott el Novák Elődhöz. Schiffer úgy vélte, hogy a dokumentumot politikai lejáratására akarták felhasználni.
Elmondása szerint Novák – annak ellenére, hogy politikai és világnézeti kérdésekben élesen szemben álltak egymással – nem hozta nyilvánosságra az iratot, hanem értesítette őt annak létezéséről.
Ez a történet jól érzékelteti azt a problémát, amelyre Schiffer felhívja a figyelmet: az állambiztonsági múlt dokumentumai könnyen politikai fegyverré válhatnak, ha azokat nem a teljes történeti összefüggésükben vizsgálják.
Fontos hangsúlyozni, hogy a lejáratási szándékra vonatkozó történet Schiffer elmondásán alapul, nem pedig nyilvánosan igazolt levéltári megállapítás.
A teljes múltat kellene feltárni
A mostani aktanyitás egyik legnagyobb korlátja, hogy az elsőként közzétett dokumentumok nem adják vissza az állambiztonsági rendszer teljes működését. A részletes beszervezési dossziék feldolgozása még folyamatban van, és a nyilvánosságra hozatal több lépcsőben történik.
A levéltári iratanyag ráadásul eleve töredékes. Számos dokumentum megsemmisült vagy eltűnt, így a történészeknek sok esetben különböző forrásokból kell rekonstruálniuk az eseményeket.
Schiffer szerint azonban a cél nem állhat meg a nevek közzétételénél. Azt is meg kell vizsgálni, hogyan öröklődtek tovább az egykori állambiztonsági kapcsolatok, milyen szerepet játszottak a rendszerváltás politikai és gazdasági folyamataiban, és kik profitálhattak a korábbi rendszerben megszerzett információkból.
A kérdés tehát messze túlmutat azon, hogy ki szerepel egy nyilvántartásban. A valódi szembenézéshez a beszervezők, a hivatásos tisztek, a pártállami vezetők és a hálózati személyek szerepét egyaránt fel kell tárni.
A múlt feltárása csak akkor lehet hiteles, ha nem válik egyik politikai oldal kizárólagos fegyverévé sem. Schiffer kritikája éppen erre a veszélyre figyelmeztet: az aktanyilvánosság célja nem újabb politikai bélyegek kiosztása, hanem annak megértése kellene legyen, hogyan működött a diktatúra, és milyen következményei maradtak a mai Magyarországra.
Források:
- Index – Schiffer: Ahogyan a kormány megvalósította az aktanyilvánosságot, az pont az állambiztonsági manipulációkra emlékeztet
- Telex – Megnyíltak az ügynökakták, de mik is ezek? Mi derülhet ki az iratokból, és mi nem?
- Telex – „Operatív érdekekre hivatkozva jegyzőkönyv nélkül mindent semmisíteni lehetett”
- Magyarország Kormánya – Hírek az ügynökakták közzétételéről
- ÖT – Schiffer András a Közelkép című műsorban
