Húsz év után ismét olyan helyzet alakult ki Magyarországon, amely komoly kérdéseket vet fel az államfő és a parlament kapcsolatáról. Baka András köztársasági elnök első legfőbbügyész-jelöltjét az Országgyűlés elutasította. Az államfő azonban nem hátrált meg. A második jelölt személyéről is önállóan döntött, és továbbra sem kíván előzetes politikai egyeztetést folytatni a pártokkal.
A történet sokaknak ismerős lehet. 2006-ban Sólyom László járt hasonlóan, amikor első jelöltje nem kapta meg a szükséges parlamenti támogatást. A mostani helyzet ezért nem csupán egy személyi döntésről szól. A tét az is, hogyan működik együtt két olyan közjogi szereplő, akiknek a döntése egyaránt szükséges a legfőbb ügyész megválasztásához.
Az első jelölt elbukott
Baka András szeptember 21-én jelentette be, hogy Szathmáry Zoltánt javasolja a legfőbb ügyészi tisztségre. Az államfő szerint a jelölt szakmai tapasztalata megfelelő alapot jelentett volna a feladathoz. A Tisza-frakció azonban már másnap jelezte, hogy nem támogatja a megválasztását.
A vita egyik központi eleme Szathmáry testvérének ügye lett. A sajtó beszámolói szerint a testvér az aranykonvoj-ügyben gyanúsítottként érintett. Ez politikai kifogássá vált a jelöléssel szemben. Fontos ugyanakkor különválasztani a jelölt személyét a hozzátartozójával kapcsolatos ügytől. A családi kapcsolat önmagában nem bizonyítja, hogy a jelölt szakmailag alkalmatlan lenne.
Az Országgyűlés szeptember 28-án titkos szavazáson elutasította Szathmáry megválasztását. A jelölt egyetlen igen szavazatot sem kapott. Baka András ezzel olyan helyzetbe került, amelyre a rendszerváltás óta alig volt példa.
A köztársasági elnök nem vonta vissza a jelölését a parlamenti szavazás előtt. A döntést az Országgyűlésre bízta, és a sikertelen szavazás után új jelöltet keresett.
Mit tanít a 2006-os példa?
Húsz évvel korábban Sólyom László köztársasági elnök Horányi Miklóst jelölte legfőbb ügyésznek. A parlament akkor sem támogatta az első jelöltet. Sólyom azonban a második körben már más módszert választott.
Új jelöltje, Kovács Tamás katonai főügyész a parlamenti pártok vezetőivel folytatott egyeztetés után került a képviselők elé. A frakcióvezetők előzetesen jelezték, hogy támogatják a javaslatot. A parlament végül megválasztotta Kovácsot.
A különbség a mostani helyzethez képest lényeges. Sólyom a második körben már igyekezett előre felmérni a parlamenti támogatást. Baka András viszont kitart amellett, hogy nem egyeztet előzetesen a pártokkal a jelölt személyéről.
Az államfő álláspontja mögött az a megfontolás állhat, hogy a jelölt kiválasztásának függetlennek kell maradnia a pártpolitikai alkuktól. A másik oldalon viszont ott van a parlamenti döntés realitása: a legfőbb ügyész megválasztásához kétharmados többség szükséges. Ezt a feltételt akkor is teljesíteni kell, ha az államfő kizárólag szakmai szempontok alapján választ jelöltet.
Új név, ugyanaz a kérdés
Baka András október 12-én Fejes Pétert nevezte meg második jelöltjeként. Fejes csaknem négy évtizedet töltött az ügyészi szervezetben. Dolgozott ügyészként, főügyészként és főügyészhelyettesként is. Pályája során több jelentős büntetőügyben képviselte a vádat.
Az államfő szerint Fejesnek nincs pártkötődése, és olyan tapasztalattal rendelkezik, amely alkalmassá teheti a szervezet vezetésére. A jelölt a nyilvánosság előtt arról beszélt, hogy szeretné helyreállítani az ügyészség szakmai önbecsülését és társadalmi megbecsültségét.
Fejes megválasztása azonban nem automatikus. A parlament kétharmados támogatására neki is szüksége van. A döntés ezért ismét megmutatja majd, mennyire képes együttműködni az államfő és a parlamenti többség.
A kérdés az, hogy a második jelölt személye elegendő lesz-e a patthelyzet feloldásához. A nyilvános szakmai háttér és a pártkötődés hiánya fontos szempont lehet, de önmagában nem garantálja a szükséges szavazatokat.
Kié a döntés felelőssége?
A legfőbb ügyész személye nem egyszerűen egy állami vezető kinevezésének kérdése. Az ügyészség szerepe alapvető a jogállam működésében. A szervezet feladata, hogy a törvényeket pártatlanul alkalmazza, és a büntetőeljárások során ne politikai szempontok, hanem a jog és a bizonyítékok határozzák meg a döntéseket.
Éppen ezért a vezető kiválasztásánál a szakmai alkalmasság és a függetlenség különösen fontos. Ugyanakkor az intézmény működéséhez stabil vezetésre is szükség van. A hosszan elhúzódó jelölési vita bizonytalanságot okozhat, és megnehezítheti a szervezet irányítását.
A mostani helyzetben egyik fél sem kerülheti meg a felelősségét. Az államfőnek joga van jelöltet állítani, a parlamentnek pedig joga van dönteni arról, támogatja-e az adott személyt. A két hatáskör közötti feszültség azonban csak akkor oldható fel, ha a felek képesek olyan megoldást találni, amely egyszerre tiszteletben tartja az alkotmányos szabályokat és biztosítja az intézmény működését.
A 2006-os történet legfontosabb tanulsága talán éppen az, hogy az önálló jelölés és az előzetes egyeztetés nem feltétlenül zárja ki egymást. Az államfő döntési szabadsága megmaradhat úgy is, hogy közben felméri a parlamenti támogatás esélyét. A következő hetekben az derülhet ki, hogy Baka András kitartó álláspontja vagy a politikai kompromisszum teremti meg a megoldást.
A legfontosabb nem az, melyik politikai szereplő kerül ki győztesen a vitából. Hanem az, hogy Magyarországnak mielőbb olyan legfőbb ügyésze legyen, akinek szakmai alkalmasságában és függetlenségében a közvélemény is megbízhat.
Források:
- Portfolio – Két évtized után megismétlődött a 2006-os forgatókönyv – Baka András azonban kitart
- Index – Baka András bejelentette, kit jelöl legfőbb ügyésznek
- MTI – Nem szavazta meg az Országgyűlés az államfő jelöltjét
- Telex – Nagy elvárások mellett, kevés érdemi jogosítvánnyal lép hivatalba az új köztársasági elnök
- 24.hu – Fejes Pétert jelölte Baka András legfőbb ügyésznek
