Fellépünk a romlottság súlyosabb megnyilvánulásai ellen. Az elme tévútra téved a nagyobb horderejű, nehéz kérdésekben – legyen szó akár azokról, akár magunkról. Az ember elutasítja a vádlókat és a hozzájuk hasonlókat, vagy hátat fordít a kötelességeknek és az élvezeteknek. Mégis arra törekszik, hogy elérje a szóban forgó célokat, hiszen más ok nem létezik. Bajok és gyűlölet fakadnak e kényelmi kérdésekből – legyenek azok az övéik vagy a mieink.
Feladatunknak tekintjük a fájdalom előidézését; ennek mibenlétét a felmerülésekor fejtem ki. Bárki legyen is érintett, viselnie kell e dolgok következményeit. Így hát az ember lemond az élvezetekről, hogy kiállja az élet próbáit. A menekülést választja előlük.
El kell utasítani azokat a fájdalmakat, amelyek elől menekülünk. Az élvezet magából az életből, a kötelességekből és a munkából fakad. Továbbá a romlottaknak szembe kell nézniük a megterhelő munka és a gyűlölet következményeivel.
Ezt senki sem kerülheti el – sem hízelgéssel, sem vádaskodással, sem érveléssel. A bajokat és a tévedéseket el kell viselni. Valójában az ember sosem köteles erre. Egy könnyelmű hiba elutasításhoz vezet, és a fájdalom felé sodor. Lehet, hogy az ember vágyik rá, vagy őszintén óhajtja azt, amit az idő már enyhített.
Labdarúgás
A labdarúgás (angol eredetű szóval football, az Amerikai Egyesült Államokban soccer, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB) a játék szabályalkotó szervezete. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball szabályait.[1]
