A sport képes országokat összehozni, világhírnevet szerezni egy városnak, és olyan pillanatokat adni, amelyekre évtizedek múlva is büszkén emlékezünk. De amikor egy-egy nemzetközi rendezvény mögött tízmilliárdok állami forintja sorakozik, már nem elég azt kérdezni, hány néző tapsolt a lelátón. Azt is tudni kell: mire ment el a pénz, kik kapták a megbízásokat, és mit kapott mindezért cserébe a magyar társadalom?
A Magyar Péter vezette kormány most ezekre a kérdésekre keresi a választ. Elrendelték a 2022 és 2025 között megrendezett kiemelt nemzetközi sportesemények állami költéseinek átfogó átvilágítását. A vizsgálat az előkészítéstől a megrendeléseken és finanszírozáson át egészen a pénzügyi elszámolásokig terjed. A munkát a belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek közösen kell elvégeznie, a végső határidő pedig 2027. március 31.
Ez azonban egyelőre vizsgálat, nem ítélet. A kormányhatározat önmagában nem bizonyítja, hogy bármelyik rendezvénynél jogsértés történt volna. Éppen az átvilágítás feladata lesz tisztázni, hogyan használták fel a közpénzeket, és indokolt-e további, célzott ellenőrzés.
Amikor a látvány mögött milliárdok állnak
Az Orbán-kormány hosszú időn keresztül kiemelt célként kezelte, hogy Magyarország nagy nemzetközi sportesemények házigazdája legyen. Az olimpiai pályázat 2017-es visszavonása után sem tűntek el a nagyszabású rendezvények: világbajnokságok, nemzetközi versenyek és más kiemelt események követték egymást.
Ezeknek lehetnek valódi előnyei. Nemzetközi figyelmet irányíthatnak az országra, munkát adhatnak a szolgáltatóknak, és fejleszthetik a sportinfrastruktúrát. A kérdés nem az, hogy szükség van-e sportra, vagy hogy egy ország rendezhet-e világszínvonalú eseményeket. Hanem az, hogy a befektetett közpénz arányban áll-e az eredménnyel, és a szervezés pénzügyi háttere valóban átlátható-e.
A 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság jól mutatja a nagyságrendet. A rendezéshez kapcsolódó költségekről többféle összesítés jelent meg, attól függően, hogy csak az egyes rendezési kiadásokat, a szervező támogatását vagy a létesítményfejlesztéseket is figyelembe vették. A mostani vizsgálat egyik fontos feladata éppen az lehet, hogy a különböző tételek végre világosan elkülönüljenek, és ne csak egyetlen összeg szerepeljen a nyilvánosság előtt.
Nemcsak az összeg, az útja is számít
Egy több tízmilliárdos rendezvény pénzügyi ellenőrzése nem merülhet ki abban, hogy összeadják a számlákat. Azt is meg kell nézni, milyen szerződések születtek, hogyan választották ki a szolgáltatókat, megfelelő volt-e a verseny a megrendelésekért, és az állam valóban azt kapta-e a pénzéért, amit megrendelt.
A rendezvényszervezésben a közvetítési jogok, a reklám és kommunikáció, a vendéglátás, a logisztika, a biztonság, a szállítás és a technikai háttér egyaránt jelentős költséget jelenthet. Ezek között lehetnek teljesen indokolt kiadások, de a közpénzből fizetett szerződéseknél az indokoltságnak és az ár-érték aránynak ellenőrizhetőnek kell lennie.
A sajtóban már korábban is megjelentek kérdések a sportesemények finanszírozásáról és a kapcsolódó vállalkozások szerepéről. Ezeket azonban külön kell választani a bizonyított tényektől: egy nagy összegű szerződés önmagában még nem bizonyít korrupciót, ahogyan a politikai kapcsolatok emlegetése sem helyettesíti a dokumentumok és a pénzügyi teljesítések ellenőrzését.
A mostani átvilágítás akkor lesz igazán hasznos, ha a közvélemény nem csupán végösszegeket kap, hanem megismerheti a főbb szerződéses tételeket, az elszámolások eredményét és azt is, milyen alapon merül fel egy-egy kiadás szükségessége vagy vitathatósága.
A siker nem csak a lelátón mérhető
Egy sporteseményről könnyű látványos képeket készíteni: telt lelátók, zászlók, ünneplő tömeg és világsztárok. Sokkal nehezebb megmutatni, mi történik a rendezvény után a számlákkal, a szerződésekkel és a közpénzből létrehozott infrastruktúrával.
Pedig a valódi mérleghez mindkettő hozzátartozik. Mennyit hozott a jegybevétel? Mekkora volt a szponzorok hozzájárulása? Milyen gazdasági hatásokat lehet ténylegesen kimutatni, és mely előnyök maradtak inkább ígéretek? Használják-e a fejlesztéseket hosszú távon a magyar sportolók és a lakosság? Ezekre nem lehet pusztán politikai szlogenekkel válaszolni.
A közpénzek ellenőrzése nem lehet pártkérdés. Ha egy korábbi kormány döntéseit vizsgálják, annak nem a politikai bosszú, hanem a tények feltárása kell legyen a célja. Ha minden szabályosan történt, azt az ellenőrzésnek kell megerősítenie. Ha pedig hiányosságokra vagy szabálytalanságokra derül fény, azoknak a dokumentumokkal alátámasztott megállapításoknak kell következményeket hozniuk.
A magyar adófizetőknek nem azt kell bizonygatniuk, hogy szeretik-e a sportot. A kérdés sokkal egyszerűbb: ha közös pénzből rendezünk világraszóló eseményeket, jogunk van tudni, mire költötték el minden forintját.
A most elrendelt átvilágítás értékét végül nem az adja majd, milyen hangzatos címmel jelentik be, hanem az, hogy nyilvánosságra kerülnek-e az érdemi megállapítások, tisztázódnak-e a vitatott tételek, és a feltárt problémák esetén lesznek-e valódi következmények. A sport ünnep lehet. A pénzügyi elszámolásnak viszont pontosnak és ellenőrizhetőnek kell lennie.
Források:
- Portfolio – Átvilágítja az Orbán-kormány szívügyére dobott százmilliárdokat Magyar Péter kabinetje
- Telex – Százmilliárdokat szórtak el sporteseményekre Orbánék, miközben a bevétellel nem sokat törődtek
- Index – Nyilvános, hogy mennyibe kerül a budapesti atlétikai világbajnokság
- Index – Majdnem hárommilliárd forint bevételt hozott az atlétikai világbajnokság
