Egy több mint 10 milliárd éve útnak indult rádiókitörés segíthet megérteni az univerzum egyik nagy rejtélyét. A kutatók azonban nem egészen olyan galaxist találtak a jel mögött, amilyenre számítottak.
Egy különleges jel a távoli múltból
A csillagászok az eddig észlelt legtávolabbi gyors rádiókitörés, az FRB 20240304B forrásgalaxisát azonosították a NASA James Webb űrteleszkópjának segítségével. A jelet 2024. március 4-én észlelte a dél-afrikai MeerKAT rádiótávcső-rendszer, a felfedezésről szóló kutatás pedig 2026. október 8-án jelent meg a Science folyóiratban.
A kitörés akkor indult útnak, amikor az univerzum még csak körülbelül 3 milliárd éves volt. A jel több mint 10 milliárd éven át haladt, mire eljutott hozzánk.
A vártnál kisebb galaxist találtak
A kutatók arra számítottak, hogy egy nagyobb, a korábban ismert rádiókitörések forrásaihoz hasonló galaxist találnak. Ehelyett egy rendkívül kis tömegű, aktív csillagkeletkezést mutató törpegalaxist azonosítottak.
A galaxis tömege hozzávetőleg ezredrésze azokénak a galaxisokénak, amelyekben korábban hasonló rádiókitörések forrásait megtalálták. Csillagainak jelentős része ráadásul viszonylag rövid idő alatt, az elmúlt mintegy 30 millió évben alakulhatott ki.
Ez fontos nyom lehet a gyors rádiókitörések eredetének megfejtésében.
Mi okozza ezeket a kozmikus felvillanásokat?
A gyors rádiókitörések rendkívül rövid, jellemzően ezredmásodpercekig tartó rádióhullám-impulzusok. Bár rövidek, hatalmas energiájú jelenségekről van szó, és sok közülük csak egyszer észlelhető.
Az egyik vezető magyarázat szerint a kitöréseket magnetárok, vagyis rendkívül erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok okozhatják. Az új felfedezés ezt az elképzelést erősíti, mivel egy fiatal, aktív csillagkeletkezésű galaxisban a nagy tömegű csillagok gyorsan neutroncsillaggá, majd magnetárrá válhatnak.
A kutatók ugyanakkor még nem bizonyították véglegesen, hogy minden gyors rádiókitörés ugyanabból a folyamatból ered. A jelenség pontos fizikai oka továbbra is kutatás tárgya.
Láthatatlan anyagot is feltérképezhetnek vele
A felfedezés nemcsak a rádiókitörések eredetéhez ad támpontot. Miközben a jel a világűrön keresztül haladt, kölcsönhatásba lépett a köztes térben található ionizált gázzal. A rádióhullámok eltérő frekvenciájú összetevői különböző mértékben késnek, ebből pedig a csillagászok következtethetnek az útjukba eső anyag mennyiségére és eloszlására.
A kutatók a jelben egy korábban nem azonosított galaxiscsoport, valamint a közeli Virgo-halmaz nyomait is felismerték.
A jövőben az ilyen rádiókitörések segíthetnek feltérképezni az univerzum hatalmas térségeiben eloszló, közvetlenül nehezen megfigyelhető anyagot.
Egy újabb darab a kozmikus kirakósban
A felfedezés nem oldotta meg végleg a gyors rádiókitörések rejtélyét, de fontos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy ezek a jelenségek már az univerzum korai időszakában is léteztek.
A James Webb űrteleszkóp és a földi rádiótávcsövek együttműködésével a csillagászok egyre távolabbi kozmikus eseményeket vizsgálhatnak. Minden újabb észlelés közelebb vihet annak megértéséhez, hogyan alakult ki és fejlődött az univerzum, és milyen folyamatok zajlanak a legtávolabbi galaxisokban.
Források:
– „NASA – A legtávolabbi gyors rádiókitörés és lehetséges eredete” (https://science.nasa.gov/
– „W. M. Keck Observatory – A forrásgalaxis azonosítása” (https://keckobservatory.org/
– „Max Planck Rádiócsillagászati Intézet – Rekordot döntő rádiókitörés” (https://www.mpifr-bonn.mpg.
– „Portfolio – A felfedezés magyar nyelvű összefoglalója” (https://www.portfolio.hu/
