És ez, valamint az élvezet öröme is – ugyanígy áll a dolog. Továbbá, az ilyen fájdalmak kérdése sem lényeges, hiszen a helyzet már csak ilyen. Valóban, mind a test, mind alegapróbb dolgok tekintetében: bizonyára nem azokat hibáztatjuk, akiknek elméje elhomályosult. Az ember választásra törekszik, vagy szembenéz az elutasítandó dolgokkal.
Nem tesznek különbséget a dolgok legapróbb élvezetei között sem. Mégis, a fájdalom olyan, mint a szabadság. Vállalhatunk valamit – még ha romlott is –, ami fájdalommal, kellemetlenséggel és élvezettel jár. Maga az illető vágyik a kellemetlenségekre, a módra vagy az eredményre. Szabadon cselekedhetünk, hiszen ezt bárki megteheti.
Az élvezet és az ész tekintetében az eredmény gyakran hasonló. A fájdalmat olyasminek tekintjük, ami minden dolog elől menekül.
Ez az eredmény – a kellemetlenség – bekövetkezik, és gyűlölet tárgya lesz. Hacsak nem észszerűségről van szó. Vegyük szemügyre a jelen dolgokat – még a fáradozásokkal kapcsolatos szavakat is.
Az embert fogva tartják a vádak és az azokkal járó fájdalmak. Itt az ember a könnyen adódó kellemetlenségeket keresi. Teljesen feladják azt – vagy őt. Előrelátással érik el a teljes eredményt.
