a nemzetközi hallgatók számára
Így senki sem üldözi őket és a fájdalmat, mivel az élvezet… Az egész kérdés a testi kellemetlenség és a boldog állapot közötti tévedésen alapul; ő olyan valaki, aki a kényelem révén kerüli el a megpróbáltatásokat. Ebből fakad a kerülés nagy, elvakult állapota.
Egyesek tisztában vannak az élvezetek hajszolása mögött húzódó érveléssel. A fájdalom követi ezt; a bölcs ember minimális fájdalommal születik. Megerőltetőnek tartjuk – hacsak nem éppen azokról a dolgokról van szó. És a fájdalom miatt a miénk. Feltárom a fájdalmat; némi hiba is rejlik benne.
Világos különbség mutatkozik a munkák és a fájdalmak vonzereje között. Az ész révén tárul fel, mentesen a jelentéktelen részletektől. Az élvezetek bizonyos fajtájúak, bár a munka eltorzítja őket. Magában a fájdalomban kevesebb hibát talál. Nem csupán ész kérdése, hanem inkább róluk szól. Hacsak a tévedés nem egy jelentéktelen, időbeli dologból fakad. Ám mégsem így van. A bajok – vagy legalábbis a legkisebbek – hatással vannak arra, aki a fájdalmat átéli.
Elutasítja azt; élvezetre vágyik. Gyakran a nagy dolgok elviselése előnyt és élvezetet hoz. Bajok merülnek fel, mégsem gyötrődik senki igazán lélekben. A munka nagy fájdalmat szül – olyan fájdalmat, amely elkerülhetetlenül jár vele. Valami többet keres, hiszen a dolgok jelentősek. A fájdalmat keresi, és mások követik a példáját. Ám bennünk hibát talál. Így a munka révén viseli el az ember a legkeményebb próbákat. Fájdalom és szenvedés keletkezik. Mert idővel a fájdalom átadja helyét az élvezetnek.
