A fekete lyuk az univerzum egyik legkülönlegesebb égiteste. Olyan hatalmas tömegű objektum, amelynek gravitációja olyan erős, hogy még a fény sem képes kiszabadulni belőle. A legtöbb fekete lyuk akkor jön létre, amikor egy nagy tömegű csillag élete végén összeomlik.
A fekete lyuk közepén található az úgynevezett szingularitás, ahol az anyag rendkívül kis térfogatba sűrűsödik össze. Ezt egy eseményhorizont veszi körül, amely azt a határt jelöli, ahonnan már semmilyen információ vagy anyag nem tud visszatérni.
Bár magát a fekete lyukat nem lehet közvetlenül megfigyelni, a körülötte keringő forró gázok és csillagok mozgása elárulja a jelenlétét. 2019-ben a tudósok elkészítették az első képet egy fekete lyukról, ami mérföldkőnek számított a csillagászat történetében.
A kutatók ma is folyamatosan vizsgálják a fekete lyukakat, mert segítségükkel jobban megérthetjük az univerzum működését, a gravitáció természetét és a galaxisok fejlődését. Ezek a titokzatos objektumok továbbra is a modern tudomány egyik legizgalmasabb kutatási területét jelentik.
Univerzum
A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti.
Jelenlegi ismereteink – a Planck műhold méréseinek 2015-ben közzétett eredményei – szerint a világegyetem kora 13,787 ± 0,020 milliárd év.[1] A 2025-ig ténylegesen megfigyelt legtávolabbi objektum a MoM-z14 nevű galaxis.
A világegyetemben a becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.
Az úgynevezett multiverzum-elméletek szerint több különálló világegyetem létezik,[2] az ilyen elméletekben a „világegyetem” szó tehát nem minden létező összességét jelenti.
